Schwabach László műve Semmelweis Ignácról az egyik legunikálisabb könyv a Központi Könyvtár állományában. A könyvben Semmelweis életének néhány epizódját dramatikus formában olvashatjuk, elképzelve a helyszíneket, a szereplők szavait. A Semmelweis – Életkép 3 felvonásban című 1939-ben kiadott mű Semmelweis bécsi éveit (1. felvonás: 1844 tavasza, Semmelweis bécsi diákszobája, illetve 1847 tavasza, Allgemeines-Krankenhaus) és a döblingi elmegyógyintézetben töltött időszakból emel ki néhány képet.

Az összeállításban a 2. részből idézünk egy jelenetet:

„A bécsi szülészeti klinika nagy szobája. Egyúttal az inspekciós szoba. Berendezés: könyvszekrény, bőrkanapé, székek, régi orvosi képek, nagy ovális asztal. Középen ajtó. Oldali tejüveg fal, ajtóval. Középajtó kissé nyitva. Csend. Majd a ministráns halk csengettyűzése mellett a folyosón ellép a gyóntatópap.

 ….

2. Jelenet

Klein: (Középajtón be) Minden rendben?

I. szolga: Minden a helyén van professzor úr (Szolgák ki)

Semmelweis: (Fehér köpenyben) Jó napot, professzor úr!

Klein: (Kezet nyújt)

Semmelweis: Bocsánat, most mosakodtam be szüléshez (nem nyújt kezet)

Klein: Na halljam azért velem kezet foghat. Én ma már öt asszonyt operáltam meg.

Semmelweis: Épp ezért.

Klein: Most megsértődhetnék, de nem teszem. Tudom ez is a maga rögeszméihez tartozik.

Semmelweis: Talán nem is rögeszme.

Klein: Na majd nemsokára meglátjuk. Azt hiszem, kedves Semmelweis, ezzel hő vágya fog teljesülni, hogy ma délután meggyőzheti elméletéről a szülészet egynehány kiválóságát. Remélem a szabadsága alatt elég erőt gyűjtött, ha netalán ellentétes véleménnyel birokra kell majd kelnie.

Semmelweis: (hallgat)

Klein: A magam részéről csak alkalmat akartam nyújtani az óhajnak, mely oly nagyon érdeklődik az Ön úgynevezett forradalmi elméletéről.

Semmelweis: (hallgat)

Klein: Csak azt nem szeretném, ha esetleg kiderülne, hogy a dologból hiányzik az elmélet, viszont a forradalom,, na igen, csak a rebellió…

Semmelweis: (hallgat)

Klein: Mert ezek az urak nyugatról jönnek, kedves Semmelweis. Ezeket az urakat inkább az elmélet érdekli, csak az elmélet.

Semmelweis: (hallgat)

Hang a folyosóról: Herr Semmelweis… Herr Semmelweis… a 44-eshez.

Semmelweis: Bocsánat professzor úr, hívnak.

Klein: Egy perc, és eljönnek valószínűleg az Ön honfitársai is, úgy-e?

Semmelweis: Eljönnek.

Hang a folyosóról: Herr Semmelweis.. Herr Semmelweis… a 44-eshez.

Semmelweis: Jövök…

Klein: Akkor most egyedül tartom meg a vizitet. A értekezletig a mondanivalóját még átgondolhatja, esetleg meggondolhatja (Semmelweis az ajtóban áll, könyökével nyitja az ajtót, s megdöbbenve néz a professzorra, majd el.)

Klein: Furcsa ember…(folyosóra kiszól) Kezdhetjük a vizitet. (el)”

Forrás:

Semmelweis : életkép 3 felvonásban / Schwabach László .- [Budapest] : Novák Rudolf, [1939] 24-25.o.