„Semmelweis 1850. október végén érkezett Pestre. A fiatal magyar tudós, aki megtalálta a nagy igazságot, csalódottan és kiábrándultan érkezett haza, ahol csakhamar észrevette, hogy a helyzet itt sem lesz kedvező számára. Itthon azonban nem a személye iránt megnyilvánuló ellenszenv vagy a tanaival szemben való ellenállás, hanem az akkori magyarországi viszonyok fékezik munkásságának lendületét. [….]
Hazaérkezése után szinte az első napokban megtalálta a kapcsolatot az orvosi körökkel, elsősorban Balassa János sebészprofesszor körül csoportosuló baráti körrel. […] A „Balassa-körben” időről időre az ország legjelesebb orvosai gyűltek össze, és közvetlen eszmecserékkel igyekeztek enyhíteni a magyar tudományos élet hiányán. ezek között az összejövetelek között szerepeltek az ún. Hirschler Ignác-féle hisztológiai esték, amelyeken Balassa János, Bókay János, Markusovszky Lajos, Kovács Sebestyén Endre, Semmelweis, Wagner János, Lumniczer Sándor, Haynal István, Kanka Károly, Sass István, Lengyel Endre és mások vettek részt. Ebben a baráti társaságban ennek a magas színvonalú szellemi környezetnek melegében talált vigaszra és támaszra Semmelweis.”
Gortvay György (1892-1966) orvostörténész Semmelweis-életrajzában az akkor levéltári kutatásait alapul véve egészítette ki elődjei (Hegar, Bruck, Schürer von Waldheim, Sinclair) tanulmányait, így teljesen új megvilágításból szemlélhetjük a Semmelweis életét, illetve a személye és halála körüli vitákat. Az író célja a könyvvel, hogy „100 esztendő előtt lezajlott és az ő [Semmelweis] életútjában rejlő tragédia soha ne ismétlődhessék meg az emberiség történetében.”
Gortvay György: Semmelweis élete és munkássága, Akadémiai Kiadó, 1966, 10., 79-82.o.
