A Budapesti Orvosi Kaszinó tagjai „Semmelweis serlegünnep” keretében évről évre megemlékeztek híres elődjükről, Semmelweis Ignácról. Az ünnepségeken többek között Korányi Frigyes, Bókay János, Dollinger Gyula, Korányi Sándor, és számos orvosprofesszor mondott méltató beszédet. Az ünnepség hagyományát csak a 2. világháború kitörése szakította meg, de még a háború alatt is 1940-ben és 1941-ben is megtartották a rendezvényt.  Az emlékbeszédeket Dr. Domány Imre, a Budapest Orvosi Kaszinó főtitkára gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá, majd a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat jelentette meg 1941-ben. (Dr. Weil Emil, a Magyar Orvosok Szakszervezetének elnökének előszavával).

Az 1924-ben rendezett ünnepségen Bókay János (1858-1937, gyermekorvos,) az alábbi szavakkal méltatta Semmelweis Ignác felfedezését:

„Én, a gyermekorvos, Őt, mint az anya- és csecsemővédelem nagy heroszát apostrophálom elsősorban, mert ezen védelem igazi fundamentumát mindenesetre Semmelweis rakta le, s ezen alapon épült fel mindenütt, s így nálunk is, a nagy nemzetgazdasági jelentőségű anya- és újszülöttvédelem. Mint gyermekorvos, hálával adózom emlékének, mert Semmelweis tanai nemcsak a szülészetre és a sebészetre voltak közvetlenül óriási kihatással, hanem lényegesen hozzájárultak ahhoz is, hogy tanainak figyelembevételével az újszülöttkor pathológiájának legbonyolultabb fejezete: az újszülöttek sepsises [vérmérgezéses]  megbetegedéseinek egész sora tisztázódott, s az a sűrű fátyol, mely ezen kórfolyamatok lényegét betakarta, szétfoszlott.”

Semmelweis emlékbeszéd : 1907-1941 / sajtó alá rendezte és az előszót írta Domány Imre, 1941 36-37.o.

Kép: Wikipedia