Az 1926-ban rendezett serlegünnepen Korányi Sándor (1866-1944) az alábbi szavakkal méltatja

Semmelweis Ignác felfedezését és munkásságát: „Ha magyar orvos megábaszállva magasra néz, Semmelweis emlékére talál mint legnagyobbra a nagyok között. Élete műve lényegében változatlanul folyik és hat emberek millióinak sorsára tovább. […] Élete az orvos tiszta ideáljának megvalósulása. Nagy szívét betegének adja. Nagy esze a szenvedések mögött annak lényegére, igazságára talál. Az ilyen igazság letéteményese annak rabja lesz és érvényesítésért küzd, ha kell, egyéniségének feláldozása árán is. És ha önmagát áldozatként hivatása oltárára dobja, tettéből reája dicsőség, emberekre örök áldás folyik. […] Ha pedig nemcsak mint orvosok, de mint magyar emberek tekintünk fel Semmelweis emlékére, a csillagra „amelynek szellemét ma már lepel nem borítja, lelki szemeink előtt felvonul ama magyar emberek  légiója akiknek életet Semmelweis mentette meg azzal, hogy anyjukét mentette meg.”

Semmelweis emlékbeszéd : 1907-1941 / sajtó alá rendezte és az előszót írta Domány Imre, 1941 41.o.

Kép: http://semmelweis.hu/wp-content/uploads/2011/06/koranyi_sandor.jpg