Semmelweis Ignác életét, munkásságát jól ismerhetjük a róla szóló életrajzi írásokból.  Ezek között kiemelkedik egy amerikai író, Morton Thompson Az élet ára c. könyve (1962), melyben a szerző rendkívül aprólékosan írja le Semmelweis felfedezésének hátterét. Visszatérő motívum könyvében Semmelweis lelki vívódása a felfedezés kései volta, illetve annak egyszerűsége miatti támadások miatt. Az alábbi részletben a történtet középpontjában Semmelweis belső vívódása áll:

„Ignác égett a türelmetlenségtől, hogy munkához kezdjen. Tudta, egy hónappal azután, hogy nyilvánosságra kerül felfedezése, véget ér a munkája. A világ valamennyi asszonya biztonságban lesz ezután, mikor elérkezik az órája. Vége a gyilkolásnak.

Elképesztően egyszerű az egész . A gyógyeljárás nem kíván különleges felszerelést.

Egyszerű kézmosás, ennyi kell csupán, hogy véget vessenek a gyermekágyi láznak.

Mosdótálat kell tenni minden kórterembe.

Egy vödör meleg vizet.

Egy darab szappant.

Néhány törülközőt.

Lelkén végigsepert a sötét rémület. Belereszketett a gondolatba, hogy hány asszonyt ölt meg. Nem szabad többnek meghalnia. Nincs vesztegetnivaló idő. Elővette a nyilvántartását.

„Először is – mondta magában – töredelmesen őszintének kell lennem.” Belemártotta lúdtollát a tintatartóba, és írni kezdett.

A klinikákon mutatkozó, egymástól eltérő mérvű halálozás a betegellátó személyzet speciális tevékenységének tulajdonítható. Mint asszisztensnek, különösen a kórbonctan keltette fel érdeklődésemet. Állandóan boncoltam, hogy megtaláljam az okot, mitől haltak meg az asszonyok. A halálozás ez idő alatt rendkívül felszökött. Következésképp meg kell itt gyónnom, hogy csak az Isten tudja, hány nőt juttattam korai sírjába. Olyan mértékben foglalkoztam hullákkal, mint eddigelé igen kevés szülészorvos. Bármennyire fájdalmas és lesújtó számomra ez a beismerés, nincs értelme, hogy elhallgassam; hogy ez a veszély ne fenyegessen többé, mindenkit, akit illet, föl kell világosítanom az igazságról.”

Forrás:

Szöveg: Morton Thompson: Az élet ára – Semmelweis Ignác életregénye, 1962 177.o.

Kép: Központi Könyvtár saját fotó