Benedek István (Budapest, 1915. január 17. – Velence, Olaszország, 1996. június 9.) magyar orvos, író, művelődéstörténész nemcsak cikkek formájában, hanem bővebb terjedelemben is bemutatja Semmelweis Ignác életét, felfedezését, illetve azt, hogy az utókor hogyan ápolja emlékét.

Az utókor 1918-ban is méltón emlékezett meg Semmelweis Ignác születésének 100. évfordulójára: „az Orvosegyesület szerény ünnepséget tartott, a háborús viszonyok ennél többet nem tettek lehetővé. Tauffer Vilmos mondott ünnepi beszédet, egyúttal felajánlott 50 000 koronát egy nemzetközi Semmelweis-alapítvány céljára.[…]

Az első világháború tíz évre befagyasztotta, a második teljesen megszüntette ezeket a Semmelweis-ünnepségeket. Csak 1965-ben, halálának százéves évfordulóján került sor újabb nagyszabású ünnepségre. Az UNESCO az 1965-ös évet Semmelweis-évnek nyilvánította, jeléül annak, hogy érdemét nemzetközi szinten is vitathatatlanul elismerik. A világ minden táján cikkek jelentek meg és előadások hangzottak el róla. Legnagyobb szabású természetesen a budapesti ünnepség volt, ahol a Tudományos Akadémia ünnepi nagygyűlést rendezett a tiszteletére, majd újjáépített szülőházának udvarán megkoszorúzták új sírhelyét [...]

1968-ban, Semmelweis születésének százötvenedik évfordulóján, a budapesti Orvostudományi Egyetem felvette Semmelweis nevét.  […] A centenáris év kapcsán külföldön is sok megemlékezést tartottak Semmelweisről. „ 

 
Forrás:

Szöveg: Benedek István: Semmelweis és kora, Gondolat, 1973 543-544., 548.p.

Kép: http://www.ermecentrum.hu/galeria/semmelweis_ignác_születésének_150._évfordulója_1