„Ostwald „Grosse Mánner" című munkájában két nagy csoportba osztja az ú. n. nagy embereket: klasszikusokra és romantikusokra, természetesen a szónak Mm köznapi és különösen nem szépirodalmi értelmében. A különbséget első sorban szellemük reakcióképességének gyorsaságában találja. A klasszikusok igen lassan dolgoznak, fiatal korukban rendszerint semmi jelét nem adják jövendőbeli nagyságuknak; nem tartoznak mindig a jó tanulók közé. Nem azért, mert nem tudnának vagy nem akarnának tanulni, hanem főleg azon okból, mert a nyújtott tananyag nem elégíti ki tudásvágyukat, ők többre vágynak és magasabbra törnek. Korán jöttek a világra és rendszerint emberöltőkkel előzik meg korukat. És épen, mert kortársaik nem értik meg, különcöknek, fantasztáknak, sokszor félbolondoknak tartják őket. Korszakalkotó tevékenységük rendszerint egyetlen egy teljesítményben merül ki, de ez azután olyan kolosszális, hogy örökre megalapítja hírnevüket. Rájuk illik az a régi arabs közmondás: „Haláluk után nőnek az emberek." Csak a második, harmadik nemzedék méltányolja korszakalkotó működésüket. Velük ellentétben állanak a romantikusok, a korán érettek, a hihetetlen gyorsasággal dolgozó zsenik, a szerencse fiai, akik már kis gyermekkorukban feltűnnek kiváló szellemi képességeikkel. Már az elemi iskolában is a legjobb tanulók közé tartoznak, még inkább a középiskolákban és az egyetemen. Ők nyerik el az összes ösztöndijakat. Egész életükön át nagyot és maradandót alkotnak. Kortársaik még életükben felismerik és teljes mértékben méltányolják közérdekű munkásságukat és elhalmozzák őket elismerésük minden 'külső jelével.
Semmelweis, amint látni fogjuk, egyike a legtipikusabb klasszikus tudósoknak. Az ő korszakalkotó működésének a története mély betekintést nyújt abba a boszorkánykonyhába, amit a ”zseni műhelyének“ lehetne nevezni, s ameljy egyszerűségében utólag mindig afféle Columbus tojása benyomását kelti. Semmelweist az összes kulturnemzetek közvéleménye olyan jelzővel ruházza fel, amelynél szebbet, díszesebbet; nemesebbet és igazabbat orvos nem viselt. Széles e világon mindenütt, ahol az anyák nehéz órájukban a legteljesebb bizalommal fordulnak orvoshoz, vagy szülésznőhöz, abban a biztos tudatban, hogy — hála Semmelweis örökéletű és örökbecsű tanainak — őket semmi baj nem érheti, „az anyák megmentőjének" nevezik ezt a nagy magyar orvost.”
orrás:
- szöveg: Vajda Károly: Semmelweis, az anyák megmentője. Bp., 1933. [Ny. n.] 1.o.
- kép: http://isas.hu/wp-content/uploads/2012/12/Semmelweis-Ignác_4_cropped_belső_oldal.jpg* Vajda Károly
* Vajda Károly: az I. világháború utáni időszakban az életbiztosítási orvostan kiemelkedő alakja, a kutató munka mellett több tanulmánya és kötete is megjelent, egyike az idézett mű