„Ha most elvonul tatjuk lelki szemünk előtt Semmelweis felfedezésének

küzdelmes történetét, mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy ennek

a nagy magyar orvosnak, mint a legtöbb klasszikusnak, csak a második nemzedék szolgáltatott igazságot és hogy e késedelemnek okát elsősorban

szűkebb értelemben vett kollegáinak féltékenységében, sőt rosszindulatában kell keresnünk. Amíg a kitaposott utakon járt, senki sem állott útjában; amint azonban új tanokat kezdett hirdetni, egymás után támadtak ellenfelei, főleg a szülészek és nőorvosok köréből. Míg a más szakmabeliek, elsősorban Rokitcumky, Skoda és Hebra, azonnal felismerték tanai igazságát és óriási horderejét, miért is teljes meggyőződéssel és szinte fanatikus ragaszkodással álltak melléje. A híres bécsi iskola valósággal kiüldözte kebeléből legnagyobb asszistensét, sőt midőn Klein, halála után fényes alkalma lett volna hibájának jóvátételére, igen kicsinyes okból elmulasztotta ezt is. Pesten majdnem ugyanez ismétlődött. A szülészek és nőorvosok egyáltalában nem vették komolyan és avval a bizonyos kézlegyintéssel akarták elintézni, amellyel a hivatalos szakemberek ősidők óta igyekeznek minden új gondolatot elnémítani. Markusovszky mellett Balassa és Hirschler voltak leglelkesebb szószólói és fanatikus hivei. Velük szemben Birly, a szülészet professzora, fölényes szánakozással hallgatta végig a fiatal orvos előterjesztését és avval bocsátotta el, hogy adjon szülőnőinek több hashajtót, csakis avval veheti elejét a gyermekágyi láznak. Birly halála után azonban az egész magyar orvosi kar osztatlan elismeréssel fogadta el Semmelweis tanait.

És ha mai szemmel nézve azt kérdezzük, mikép volt lehetséges, hogy Semmelweis megfigyeléseinek absolut megbízhatósága, csodálatosan világos és meggyőző okfejtése és elsősorban fényes eredményei nem tudták a szakembereket meggyőzni tanainak igazságáról, úgy ennek okát nem kis részben az egyetemi oktatásnak azon még ma is fennálló sajátosságában kell keresnünk, hogy ellentmondást nem tűrő tekintéllyel elég gyakran megdönthetetlen dogma gyanánt hirdet olyan tanokat, amelyek már néhány év múlva helyt nem állóknak bizonyulnak. A szülészet professzorai az egyetemi kathedra meg nem fellebbezhető magasságából a gyermekágyi láz okairól olyan tanokat hirdettek, amelyekkel szemben a fiatal tanársegédnek új tana már egyszerűsége miatt is csak a pusztába kiáltó szó lehetett. És ha végül az igazság győzedelmeskedett is, ne felejtsük el, hogy ezen késedelem sok-sok fiatal anyának és gyermekének életébe került. És nem szabad csodálkoznunk, hogy Semmelweis ezen nap-nap után ismétlődő halálesetek hallatára, amelyeket tanainak elfogadása esetén ej lehetett volna kerülni, végre is testében megtört és lelkében meghasonlott.”

Forrás:

- szöveg: Vajda Károly: Semmelweis, az anyák megmentője. Bp., 1933. [Ny. n.] 14.o.

- kép: http://semmelweis.hu/wp-content/uploads/2011/06/semmelweis.jpg